Öt plusz egy tipp íráshoz

Sziasztok!

Már régóta érlelődött bennem egy ilyen cikk, és minap a saját írásomat olvasgatva eszembe jutott, hogy a tipikus hibáimat kiemelve talán segíthetek másoknak is észrevenni ezt-azt. Összeszedtem öt apróságot, amelyektől lendületesebb, élvezhetőbb lehet a szöveged, és nem is kell túl nagy változtatásokat végrehajtani hozzá.

(Olyan bloggereknek különösen ajánlom, akik nemrég kezdtek írni, és bizonytalanok, nem tudják, min lenne érdemes változtatniuk.)

Lássuk! :)

1. Kevesebb jelző

A kezdő írók gyakran használnak túl sok jelzőt, ezzel mintegy „megmondva” az olvasónak, hogy mit gondoljon egy adott szituációról, emberről, hangulatról. A karakternek ugyan muszáj éreznie dolgokat, de ezeket finoman kell árnyalni, hogy ne rágjuk az olvasó szájába, és még véletlenül se mondjuk meg neki, mit kéne gondolnia. Ebben jó segítség lehet, ha kiszedjük a felesleges jelzőket a szövegből. Minél kevesebb, annál jobb. Egy-egy sejtelmesen odatett szó sokkal nagyobbat üt.

Tipp: nézd meg, jól értelmezhető-e a szöveged úgy, hogy kiszeded a jelzőket! Olvasd fel hangosan, és ha jónak tűnik, akkor nyugodtan hagyhatod úgy.

Kiegészítés: sokaknál látom, hogy elmondják ugyanazt a dolgot más szavakkal, gyakran ugyanabban a mondatban. Ez teljesen felesleges és amatőr hatást kelt, jobb elkerülni. Ilyenekre gondolok:

„Hűvös, hideg szél fújt a borongós, sötét utcán, minden olyan ködösnek és felhőszerűnek tűnt.”

Látjátok? Folyamatosan ismétlem magamat. Nem kell.

2. A megfelelő ige

A megfelelő igékkel nagyon erős mondatokat lehet alkotni. Az igék azok, amelyekre valójában oda kell figyelni, egyszerű példával élve:
„halkan mondta” -> suttogta. Látjátok? Kevesebb egy jelzővel, plusz ennek az igének alapjáraton van egy súlya. Képzeljük csak el, egy feszült, lassú jelenetben milyen erősek tudnak lenni azok a szavak, amelyeket hátborzongatóan halkan suttog egyik szereplő a másik fülébe, mégis súlyuk van.
Tipp: szánd rá az idődet, keresd meg a megfelelő igét! Variáld át a mondatot kétszer vagy tízszer, ha ez kell ahhoz, hogy a jó eredményt kapd.

„A füzet hangos puffanással ért földet az osztályterem néma csendjében.”

Ezt el lehetne mondani úgy is, hogy:

„A füzet csattant a padlón, talán még a szomszéd teremben is meghallották.”

Látjátok? Ugyanazt mondom, csak teljesen máshogyan.

3. A fránya páros testrészek

Sokszor futok bele még a mai napig is ebbe, úgyhogy gondoltam, beszúrom ide is. Szóval a páros testrészeket (szemek, fülek, kezek, lábak, vesék, tüdők és a többi) irodalmi szövegben egyes számban írjuk.

Tehát az olyasmit, hogy a „kék szemei rám villantak”, felejtsük el. Kinyitja a kék szemét. Egy kicsit eláll a füle. Összefűzi a karját. Terpeszbe teszi a lábát. Tudom, hogy elsőre furán hangzik, nekem is az volt anno, de fontos, és eléggé csúnya tud lenni, ha egy alapjáraton igényes szöveget ezzel rontanak el.

4. A kevesebb több

... mondatszerkezetileg is, történetileg is. Tudom, hogy mindenkinek más a stílusa, és ez rendben is van, de a felesleges információkat ki kell szedni a szövegből. Ha valami nem viszi előre a cselekményt, például az, hogy a főhősnő milyen ruhákat hord és mi van még a gardróbjában, valamint a reggelijének a mibenléte egy misztikus, angyalos-démonos írásnál nem annyira releváns. Kellenek a leírások, ez tény, de a felesleges dolgokra nem szabad kitérni, főleg nem túl hosszan. A szabály: ha nem fontos, nem kell leírni.

Néhány helyen láttam, hogy írják a bloggerek, mennyire unják megalkotni a történetük bizonyos részleteit. Ilyenkor azért gondolkodóba esem, vajon mi jár a fejükben? Mivel: ha te nem élvezed a saját sztorid megírását, az olvasód sem fogja élvezni az olvasását! Egyszerű a képlet: ha neked unalmas, és semmi ingerenciád nincs arra, hogy megírd, akkor ez valószínűleg nem lesz máshogy a közönséggel sem. Ha csak egy unalmas iskolai napról van szó, akkor vedd ki az egészet. Nem kell. Találd ki, hogyan szőheted bele a szövegbe úgy, hogy érdekes legyen, de ne foglaljon el oldalakat a tesióra és a tollasozás bemutatása! Egy-egy apróságot kiemelve sokkal érdekesebb szöveget alkothatsz.

Plusz az ilyen „Gyönyörű csillagszeméből kristályszínű könnyek hulltak a bronzbarna, szépséges arcára, miközben lelket sértő, szívet tépő hangon zokogott” féle túlzásokat érdemes elkerülni. Itt direkt túloztam én is, de ha egyszer elmondjuk az olvasónak, hogy a fiúnak/lánynak különleges zöld szeme van, akkor az olvasó tudni fogja, és nem kell ötoldalanként elismételni.

Úgy, ahogy az életben egy beszélgetés közben sem folyton az jár a fejünkben, hogy milyen helyes, szép a partnerünk, úgy a karakter szájába (fejébe) sem kell ilyen gondolatokat adni. Nagyon idegesítő tud lenni egy idő után.

(Ezt egyébként nem csak a szépségre lehet ráhúzni, ugyanezek az ismétlések fellelhetőek más motívumokban is. Egyesek egy kiegészítőt, mások az autót, valaki pedig a karakter stílusát emlegeti fel folyton. Egy-egy apró megjegyzéssel, vicces beszólással sokkal többet lehet elérni.)

5. Inkább leírom, mintsem megmutatnám

Biztosan ti is találkoztatok már olyasmivel, hogy:

„Norbi mellém lépett, miközben vártam a buszt. Rám mosolygott, én meg vissza, aztán beszélgetni kezdtünk. Sokat dumáltunk, nagyon jól éreztük magunkat, kicsit esett az eső is, de nem nagyon zavart. Egészen hazáig be nem állt a szánk, már azt sem tudom, mióta nem csevegtünk ilyen jót.”

Ezzel csak annyi a gond, hogy oké, az olvasó megérti, hogy Norbi meg az ismerőse beszélgettek, de nem látja. Nem tudja, hogy miről beszélgetnek, nem tudja, hogy min nevetnek, nem tudja, hogy milyen az egész beszélgetésnek a hangulata. Vannak-e kínos pillanatok, hogyan viszonyulnak a karakterek egymáshoz, egyszerűen ebből nem derül ki semmi. Lássuk, hogyan lehet ezen segíteni.

„Megörültem, amikor megláttam Norbit. Legalább ezer éve nem beszéltünk!

- Szia - biccentett mellém lépve. Félénk mosoly bujkált a szája sarkában, de a szeme felcsillant. - Mi újság?

- Minden rendben. Imádom az őszt! - mondtam ki az első dolgot, ami eszembe jutott, és erre fel cseperegni kezdett az eső. Elnevettem magam, Norbi a fejét ingatta.

- Most nem mondanád azt, hogy imádod a Karib tengert, hátha megjelenik Jack Sparrow?”

Látható a különbség, ugye? Mutassátok meg a jelentet, írjátok meg az apróságokat is, adjatok szavakat a karakterek szájába, mert ettől lesznek igaziak!

+ 1. A nézését...

Főleg a női szerzőknél (és gyakran sajnos magamon is) vettem észre a leginkább, hogy a szövegemben mennyi szinoníma van a nézésre, pillantásra, figyelésre, stb. Gyakran elszalad velünk a ló, és egy párbeszédben, gyakran egy oldalon többször is felmerül, hogyan néz, pillant, vizslat, tekint egymásra két vagy több ember. Ebből húzni kell.

Egyszer-egyszer persze kell, hogy összevillanjanak tekintetek, és ennek a hatását az olvasó is érezze, de az a helyzet, hogyha sokat ismételünk valamit, bármilyen különleges is, elveszti a hatását.

Tipp: olvasd figyelmesen végig a szövegedet, és emeld ki pirossal a nézésre utaló kifejezéseket! Ha túl sok piros lesz az írásban, akkor kezdd irtani őket.

Remélem, hasznát vettétek! :) Írjátok meg, miről olvasnátok még szívesen, és hamarosan találkozunk,

Nilla